EGY MAI FIATAL GONDOLATAI 1956 OKTÓBER 23-RÓL

Kedves honfitársaim, sydney-i magyarok, testvéreim!

Lassíts – Vigyük tovább ’56 eszmeiségét!

Engedjétek meg, hogy megosszam saját gondolataimat az 1956-os szabadságharcról, a magyarságról, magunkról és egymásról, valamint arról, hogy milyen új következtetéseket és tanulságokat vonhatunk le még mindig ebből a 64 éve lezajlott eseményből.

Amit most említek, az manapság különösen igaz. Észreveszem magamon, észrevehetitek magatokon ti is, a világon, másokon, a gazdasági folyamatokon, és általában sajnos szinte mindenen a 21. században.  

Nem titok, elsősorban a rövidtávú célok értelmetlen hajszolására, és az instant eredmények és jutalmak jelenségére gondolok.

Szívesen mondok rá példákat is nektek. Amikor megvesszük hitelre az új autót, vagy telefont, amire ugyan nem lenne pénzünk, és feltétlenül szükségünk se, de a gazdaság is rájött arra, hogy a mai embernek mennyire fontos az, hogy mindent egyből, instant, előre megkaphasson.

Amikor én KCSPs-ként idejövök, és legszívesebben pár hónap után feladnám, mert nem látom egyből, hogy fejlődnének a gyerekek, akik látszólag ugyanazokat a hibákat vétik.

Amikor mindenki egyből akar meggazdagodni, és bedőlünk az átveréseknek, az ígérgetéseknek, a kétes üzleteknek, amelyekben aztán természetesen nem hogy nem leszünk tehetősek, de pénzt bukunk vele.

Amikor a farmer kivágja a csodálatos erdejét, hogy a fát aprópénzért eladhassa, a helyén pedig a természetet teljességgel kihasználva és kizsigerelve ültetvényt hozzon létre, és pár év után ott álljon az elsivatagosodott területén, ahol se erdő, se állatok, és már a növénytermesztés is ráfizetős számára, mert kapzsi és türelmetlen volt.

Mi lenne, ha nem 2 évente, hanem csak 4 évente cserélnénk le a telefonunkat, nem vennénk meg az új autót hitelre.

Mi lenne, ha újra hosszútávra terveznénk, ami bizonyítottan jó nekünk is, sőt jobb is, ha képesek vagyunk várni, és kitartóak lenni.

Mi lenne, ha egy kicsit türelmesebbek lennénk egymással, a munkánkkal, a gyerekekkel, hogy egyáltalán addig ne adjuk fel, amíg valóban jönnek az első eredmények.

Mert ha valóban dolgozunk, akkor az eredmények jönni FOGNAK. Minek utána katasztrofális volt az én helyzetem is itt a Kőrösi Csoma Sándor programban a vírus miatt, lehet, hogy nekem is könnyebb lett volna hazamenni, feladni, vissza se nézni.

De akkor nem látom azt, hogy 5-6 hónap után végre megtörik a jég, és van hozadéka annak, amiért dolgoztam, amit tanítottam a gyerekeknek, hallom a magyar szót, sőt, az új magyar szavakat tőlük.

 Mindezt csak azért mondtam el, mert az 1956-os forradalom és szabadságharc önmagában, kontextus nélkül nehezen értelmezhető. A 64 éve történt események, nem elszigetelt történések voltak, hanem kapcsolódtak valamihez, egy folyamathoz, amelyet többféle módon nevezhetünk, de az biztos, hogy a vége az 1989-es rendszerváltás volt, amely szintén csak nem egy különálló esemény volt, hanem egy rendkívül hosszú folyamat része. 

1956 szelleme és szellemisége és elvi körítése volt az, amely megadta a hátteret és az alapokat a magyar demokratikus átmenethez. Az 1956-os szabadságharcosok, mártírok tudták azt, és vállalták azt, hogy tetteik akár nagyon-nagyon sokáig a feledés homályába veszhetnek, és szinte biztos, hogy tudatában voltak annak is az ekkor már hosszú-hosszú évek óta tartó kommunista diktatúra miatt, hogy nem egyik napról a másikra, vagy hétről hétre fognak változást elérni. De biztosak voltak abban, hogy hosszabb távon, amelynek idejét ekkor még nem tudhatták, el fogják érni a céljaikat.

Hiszen hittek benne, tudták, hogy olyat tesznek, ami az országnak jó, és mindezt kizárólag az magyar állam hosszú távú érdekeinek elérése miatt tették. Kitartásuk és tisztaságuk egy olyan erény, és olyan cselekedet, amelyet minden magyar számára példaként lehet állítani a mai napig, és amelyért mindannyiunknak hálásnak kell lennie, hiszen a szabadságunkat és magyarságunkat köszönhetjük ennek.

Gondoljatok legközelebb erre, ha valamit feladnátok, vagy türelmetlenné válnátok!

Slemmer Bence Manó

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük