HŐSÖK NAPI MEGEMLÉKEZÉS SYDNEY-BEN

H

Szerte a nagyvilágban, hol magyarok élnek minden év május utolsó vasárnapján megemlékezést tartanak a mindenkori háborúk áldozataira, a hadakban és harcokban elesettekre, a hősökre emlékezve. 

Mit jelent nekünk magyaroknak a Hősök Napja?

Hazánk történelmét tekintve hősök vesznek körül minket, akik a Nemzetért, a Hazáért ontották vérüket, áldozták életüket. Hősök vonulnak a Hadak Útján!

Magyarországon, a magyar hősökre még az első nagy világégés alatt, 1917-ben emlékeztek meg elődeink, amikor a Magyar Országgyűlés a VIII. törvénycikkelyben felszólította a településeket, hogy állítsanak méltó emléket a hazáért elesett katonáinak. Még tíz esztendő sem telik el, s már 1924. május 10-én a Nemzetgyűlés elfogadja az 1924. évi XIV. törvénycikkelyt, amiben a törvényhozás rögzíti, hogy az 1914-18. évi világháborúban elesett katonák emlékére a „Hősök Emlékünnepét” minden esztendő májusának utolsó vasárnapját nemzeti ünneppé avatja, amikor a magyar nemzet mindenkor a hősi halottak emlékét idézi.

1914-1918 között az Osztrák-Magyar Monarchia soknemzetiségű, 51 millió lakosából 9 millió katona vonult be hadi szolgálatra a különböző európai harcterekre. A történelmi Magyarország területéről 3 millió 800 ezer főt mozgósítottak. Magyarország embervesztesége halottakban mintegy 660 ezer főre tehető, ehhez még hozzá kell számítani azt a 800 ezer súlyos sebesültet, aki az elszenvedett sérülések következtében rokkanttá, munka- és keresőképtelenné vált. Sorra alakultak a különböző hadsegélyező, hadirokkantak, hadiözvegyek, hadiárvák megsegítését támogató karitatív szervezetek, amelyek gyűjtéseket, jótékonysági eseményeket szerveztek, segélybélyegeket, képeslapokat, utalványokat bocsátottak ki, melyek bevételéből igyekeztek enyhíteni a rászorultak, árván maradottak sanyarú helyzetén, megélhetésén. A mozgalom élére Augusta főhercegnő, József nádor főherceg felesége állt, akinek szervező munkájában számtalan önkéntes vöröskeresztes nővér is részt vett.

Ezen törekvés egy másik megnyilvánulásaként, amikor már egyre sűrűbben érkeztek haza a hősi halálról, eltűnésről szóló értesítések, báró Abele Ferenc vezérkari őrnagy 1915. július 19-én a frontról levelet intézett gróf Tisza István miniszterelnökhöz, melyben javaslatot tett egy olyan törvény elfogadására, mely azt célozta, hogy minden város és község kőemléket állítva legyen köteles megörökíteni a világháborúban elesett hősök neveit.
Kezdeményezését az uralkodópár, IV. Károly és Zita királyné mellett gróf Tisza István miniszterelnök is támogatta. Tisza István törvény-előterjesztését a Képviselőház az 1917. évi VIII. törvénycikkben emelte törvényerőre, s egyben kötelezővé tette a hősi emlékművek állítását. Az újabb világégés, benne a iszonyú magyar véráldozattal járó második világháború hősi halottai és katonai áldozatainak emlékének megőrzését a belügyminiszter 1942. április 17- én, valamint a honvédelmi miniszter április 25-én kiadott rendelete szabályozta. Ebben elrendelték az addig hősi halált haltak neveinek bevésését az első világháborús emlékművekbe. A rendezvények 1944-ben öltöttek utoljára nemzeti ünnep jelleget.

1945. május 27-én volt az utolsó megemlékezés a Magyar Hősök Napjáról, de már csak igen szerény keretek között, nemzeti ünnep jellegét a kommunista diktatúra eltörölte. A Rákosi és Kádár rendszerben ideológiai-politikai okokból, eszmei, nemzettudati tartalma miatt tiltották a megemlékezéseket. A szocialista Magyarország állami vezetői nem azonosultak a hősi halottak és polgári áldozatok iránti kegyelettel, a magyar áldozatok helyett a „felszabadító” hős szovjet katonák emlékét ünnepeltették. El akarták fojtani az emlékezetét mindannak, ami a magyarok számára erőt, önbizalmat és önbecsülést adhat. A kommunizmus évtizedei alatt csak titokban ünnepelhettünk, hiszen szégyen és nem internacionalista dolog volt a kiontott magyar vérre emlékezni

44 évet kellett várni arra, hogy 1989-ben újra lehessen emlékezni. A magyarok nemcsak a hazát, hanem Európát is védték. 2001-ben, az első Orbán-kormány idején az Országgyűlés állította vissza a magyar hősök emléknapját. 

A korábbi évekhez képest jelentős változás, hogy 2015-től a honvédelmi miniszter javaslatára egy kormányhatározat – megérdemelten – a kiemelt fontosságú ünnepek közé sorolja a Hősök napját.

Ilyenkor itt Sydney-ben a  Rookwood-i Temető magyar parcellájában álló Hősök Keresztjénél a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége  helyi csoportjának szervezésében az 1956-os szabadságharcosok, magyar egyesületek képviselői, zászlóvivői, a magyar iskola és cserkészek résztvételével szokták elhelyezni a kegyelet koszoruit. Rövid megemlékezés, ima, néhány vers és a Himnusz eléneklése után  a Strathfield-i Református Templomban  ökumenikus istentisztelettel  szoktuk folytatni a megemlékezést, majd a Magyar Házban egy, az alkalomnak megfelelő, a magyar szabadság és függetlenség érdekében elhúnyt hősök és mártírokra való méltó emlékműsorral fejeződik be. 

Sajnos az idén a járvány miatti szigoritások miatt az utóbbira még mindíg nem kerülhet sor sem a koszorúzásra, sem az emlékünnepélyre, de így ezúton, az éter hullámain keresztűl – gondolatban – szorítsuk meg  egymás kezét és emlékezzünk.

Hőseink nem elfeledett sírok csontszilánkjai, de felnézve az égre ott vonulnak fölöttünk régvolt vitézeink, lovaik patája csillámlik az égen, üstökös fényű kardjuk utat mutat korunk hőseinek.

Vitéz nemes Tassányi József

Magyar Harcosok Bajtársi Közössége

Sydney-i Főcsoport vezetője

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük