TRIANONRA EMLÉKEZVE
Petőfi Sándor: Élet vagy halál
A Kárpátoktól le az Al Dunáig
Egy bősz üvöltés, egy vad zivatar!
Szétszórt hajával, véres homlokával
Áll a viharban maga a magyar.
Ha nem születtem volna is magyarnak,
E néphez állanék ezennel én.
Mert elhagyott, mert a legelhagyatottabb
Minden népek közt a föld kerekén.
***
Reményik Sándor: Hogy is volt?
(1916 augusztus 29)
Lidérccel álmodik a nagyhavas,
A fülledt éj a hegy nyakában ül
Közel-távol egy lélek, annyi se,
Csupán a fenyők állnak őrszeműl.
Alszik tornyokban a vészharang,
Riadtan csak virágok kelyhe cseng,
Riadtan csak a patak vize fut,
Ezer átkot mormogva odalent.
Vadul muzsikál hegy-völgyön a szél,
Zenélve masiroz be a halál,
Erőszak tűz-vad, mind vígan jöhet,
Jöhet, egy ország tárva-nyitva áll.
Haragtól, gőgtöl rezzen most a táj,
A föld most mintha megvonaglana,
Most gázol át a szent határon
Az első ellenséges katona.
***
Sík Sándor: Magyarnak lenni…
(vers részlet)
De túl minden bűn, minden szenvedésen
Önérzetünket nem feledve mégsem,
Nagy szívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni: nagy s szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködőn, ha szenvedőn, ha sírva: –
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva ősök honszerelmét,
Féltőn borulva minden magyar rögre
S hozzátapadni örökkön-örökre!…
***
HOZSANNA
- ének
Gyászba borult egek, Háborgó tengerek
Csillaga, Mária!
Hozzád fohászkodunk, Feléd sóhajtozunk
Szeplőtelen Szűzanya!
Boldogasszony Anyánk, Mennyei pátrónánk,
Légy velünk, légy velünk!
Sok kiáltásunkra Siess oltalmunkra!
Ha nem jössz, elveszünk!
Viharon, vészen át Ime, felzúg hozzád
Nyomorunk jajszava:
Segitsd meg nemzeted, Háborgó tengerek
Csillaga, Mária!